A csontritkulásról
Csontritkulás (osteoporosis)
A csontritkulás kialakulását két tényező befolyásolja: az élet első 40 éve során megvalósuló csont-felépülés, valamint az ezt követő csont leépülés mértéke. A csontszövetben mind fiatal mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik. A csontritkulás akkor kezdődik, amikor a csont lebontása nagyobb mértékű, mint a csont-építés. a csontritkulás tünetei (csontsűrűség csökkenése, csonttörések) először azon csontokban jelentkeznek, ahol nagyobb a szivacsos csont állománya: csukló, gerinccsigolyák, combcsont.
A csontritkulás hosszú ideig egyáltalán nem ad tünetet (emiatt szokták néma járványnak is hívni), a testmagasság csökkenése, a háti görbület fokozódása, a bordák és a csípőlapát közti távolság csökkenése, a vesekövesség jelezheti, de tulajdonképpen az első (csekély behatást követő) csonttörés bekövetkeztéig csak műszeres vizsgálattal, csontsűrűség-méréssel mutatható ki.
A csontritkulás hazánkban több mint 1 millió -a kezdődő formákkal együtt kb. 3 millió - embert érint. A betegek 20 százaléka - mivel nem fordul orvoshoz - nem kapja meg a szükséges kezelést.
Vannak olyan panaszok, melyek jelentkezése esetén orvoshoz kell fordulni, mert az idejében felfedezett, kezdődő csontleépülési folyamatok visszafordíthatóak, a törések megelőzhetőek.
Rizikófaktorok
Nőknél a változó kor utáni időszak, az 50 kg alatti testsúly, a 20 alatti testtömeg-index (BMI), férfiaknál a 70 év fölötti életkor, a mozgásszegény életmód és a férfi nemi hormonok hiánya sorolható a hajlamosító tényezők közé. A dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel a csontszövet felépülésének csökkenését és a bontási folyamatok túlsúlyba kerülését eredményezi.
Csontritkuláshoz gyakran társuló betegségek
Ide sorolható többek között a pajzsmirigy-túlműködés, a gyomor-bélrendszeri bántalmak, melyek felszívódási zavarral járnak, krónikus veseelégtelenség, alkoholos májbetegség, rheumatoid arthritis, dohányzás okozta COPD, cukorbetegség stb.
Vannak gyógyszerek, melyek tartós alkalmazása rontja a csontanyagcserét, így pl.: a szteroidok, a reflux betegség kezelésére használt protonpumpa-gátlók, egyes vízhajtók, az epilepsziák és a daganatos betegek kezelésére használt szerek.
A csontritkulás diagnosztikája
Vérből és vizeletből kimutatható a szervezet kalcium- és D-vitamin-ellátottsága, a csonttömeget denzitometriás (DEXA) eljárással lehet mérni. Ezzel az eljárással a fiatal felnőttek átlagos csontsűrűségéhez viszonyítják a mérési eredményt. A -1 és -2.5 közötti érték a csonttömeg vesztésének megindulását jelzi, a -2.5 alatti érték kialakult, kezelésre szoruló csontritkulást jelent.
"Sajnálatos" módon a csigolyatörések tünetmentesek tudnak lenni. Így sokszor a beteg nem is tud arról, hogy csonttörése volt, sőt a vizsgáló orvos sem észleli. Igen gyakran fordul elő, hogy csak a törési jeleket külön kereső röntgen orvos találja meg a törés(ek) nyomait.
A betegség előre haladtával, a sorozatos csigolyatörésekkel a testmagasság folyamatosan csökken, a gerinc előre hajlik, a mellkas és a hasi rész összenyomódik. Ez hátfájdalommal, emésztési és légzési panaszokkal jár.
A csontritkulás megelőzése
Fogyasszon minél több természetes eredetű kalciumot (tej, tejtermékek, sajt), fizikai aktivitását fokozatosan növelje (gyaloglás, torna, futás), mérsékelje az alkoholfogyasztást, cigarettázást. Gondoskodjon megfelelő D-vitamin-pótlásról - főleg a téli hónapokban.
Ha kezelőorvosa gyógyszerszedést rendelt el, szedje előírásának megfelelően, és járjon rendszeresen ellenőrzésre. Kerülje a csonttörés fokozott kockázatával járó élethelyzeteket.